„Milyen formában is vagyok?”

Három éve, a 2005-os trieszti rövid pályás Európa-bajnokságon mutatkozott be a magyar felnőtt válogatottban, poétikusan zsenge korban, tizenöt évesen. Nem is hinné az ember, hogy Dara Eszter már rutinos világverseny-szereplőnek számít – miközben olyan bolondos, tréfálkozó kedvű lány.

Ugyanakkor egészséges adag öniróniával is megáldották. Telefonon keresztül akár általános iskolásnak is gondolhatnánk. Persze ha „élőben” találkozunk vele, mindjárt fel kell néznünk rá. A szó átvitt és valóságos értelmében is.

Fel bizony, mert 187 centi magas, szép szál lány, és már nagykorú is, mert elmúlt az idén 18 éves. Aki ott volt augusztusban a pekingi Vizes Kockában, s látta Esztert úszni a 100 méter pillangó hatodik előfutamában, s tapsolt az 58.39 másodperces országos csúcsnak, annak nem kell magyaráznom, mekkora tehetségről beszélünk. Más kérdés, hogy a kiegyensúlyozatlanság ugyanúgy a jellemzői közé tartozik még, mint a mindent elsöprő lendület, talán ezért is sikeredett gyengébbre a pekingi középfutam, s az ott teljesített 58.84-gyel már nem volt keresnivalója a Kőbánya SC úszójának.
Ámde akkor még hátra volt a 4x200 méteres gyorsváltó, s a Mutina Ágnes, Verrasztó Evelyn, Dara Eszter, Jakabos Zsuzsanna összetételű kvartett bődületes országos csúccsal, 7:55.53 perces idővel hatodik lett – a négy lány önfeledt öröme örökre bevésődött emlékezetünkbe.

„A kérdésre, hogy most milyen formában vagyok, egyszerűen képtelen vagyok válaszolni” – mondta Dara Eszter, nyolc nappal a jövő keddi elutazás előtt, a rijekai rövid pályás Eb-re történő felkészülés hajrájában. „Egyik pillanatban úgy érzem, hogy bárkit le tudnék győzni, a másikban pedig tele vagyok kétségekkel. A három pillangózó számban indulok, plusz kiegészítésképpen az 50 méteres gyorsúszásban. A legjobb eredményt 50 és 100 pillangón várom magamtól, a 200 pillét csak tavaly kezdtem el, azon még van javítanivalóm. Mindenesetre úgy érzem, mindent megtettem a sikeres szereplésért, nyugodt lélekkel utazom ki az Adriai-tenger partjára.”

Milyen érdekes, három évvel ezelőtt Rijekától – az egykori Fiumétől – pár tucat kilométerre, az Isztriai-félsziget Olaszországhoz tartozó északi öblében mutatkozott be Eszter a felnőtt válogatottban – s tizenöt évesen mindössze egyetlen századmásodperccel maradt el Jakabos Zsuzsanna akkori, 26.31 másodperces felnőtt, rövid pályás országos csúcsától. Manapság, három évvel idősebben és rutinosabban, Dara Eszter határozottan a magyar válogatott élversenyzői közé tartozik.

Kivételes tehetség, ingatag önbizalom

Turi György, Eszti edzője a Kőbánya SC-ben egy kanyargós életpályát rajzol elénk.
„Eszter a Jövő SC-ben kezdett úszni, de hat évvel ezelőtt úgy gondolta, nálunk, a Kőbánya SC-ben jobban tudna fejlődni, s átigazolt hozzánk. Ám két év után visszament a Komjádi-uszodába, hogy újabb két év elteltével – remélem, most már végleg – visszatérjen a Kőér utcába. Ma már tudom, hogy nekem is szerepem volt abban, hogy 2004-ben elhagyott bennünket. Eszter éppen felgyógyulóban volt egy súlyos tüdőgyulladásból, amikor egy vízilabda-mérkőzésen, a Kőér utcai uszodában belébotlottam a nézőtéren. Édesanyjával volt ott, télvíz idején, egy mikroszkopikus méretű topban, amelyből kilátszott a köldöke. Elöntötte az agyamat a nagy löttyös indulat, arra gondoltam, hogy visszaeshet a tüdőgyulladásba, és csúnyán leteremtettem. A kelleténél csúnyábban, mire ő és az édesanyja hirtelen haragjukban ott hagytak csapot, papot – nemcsak a meccset, hanem a klubot is… Aztán két év múlva mégiscsak rájöttek, hogy hol az otthonuk, hogy Esztinek a Papánál a helye…”
(A gyengébbek kedvéért: a Papa – Turi György)




"Csak az a fránya önbizalom…”

Ha Eszter bizonytalan rijekai esélyeit illetően, akkor milyen legyen az edző?
„Minden az agya kerekeinek állásán múlik. Azt bátran kijelenthetem, hogy derekasan felkészült, de mivel súlyos gondok vannak az önbizalmával, nem merek jóslásokba bocsátkozni. Ha lelkileg teljesen rendben lenne, akkor azt mondanám, éremesélyes száz pillangón, így csak annyit kockáztatok meg, hogy nagyon kellemes meglepetést várok tőle. Pekingben, az előfutamokban csupán egyetlen európai úszó előzte meg – más kérdés, hogy a középfutamban elmaradt legjobbjától -, ha ezt veszem alapul, akkor esélyes a dobogóra. Rengeteget fejlődött a rajt utáni, illetve a forduló utáni kiúszása, jóval tovább képes delfinezni a víz alatt, mint korábban – szóval, ugyanazt elmondhatom róla, mint Cseh Laciról. Csak az a fránya önbizalom…”
Eszternek – mint minden „colos” úszónak – a rövid pálya az ellensége, szinte ugyanolyan időket úszik 25 méteres medencében, mint a kétszer olyan hosszúban.
Eddig legalábbis ez volt a helyzet. Ha viszont igaz, hogy sokat javultak a fordulói, akkor tényleg meglehet az érem Fiumében.  

Ch. Gáll András