Az Egerszegi-örökség folytatója

Az Európa-bajnokság magyarjai 7/21. rész: Szepesi Nikolett (Kőbánya SC)

Áprilisi kéztörése – amellyel majd’ fél évet bajlódott – ma már csak rossz emlék, formája jobb, mint valaha, és huszonegy évesen olyan elszántan és izgatottan várja a rijekai rövid pályás Európa-bajnokságot, mintha ez lenne élete első versenye. Szepesi Nikolett, a csábos hátúszó csapatunk egyik titkos éremesélyese.

Egymás mellett, a hetes és a nyolcas pályán róják a hosszakat a Kőér utcai létesítményben. Niki a hetesen, Eszti a nyolcason. Már mindenki befejezte, ők maradnak utolsónak Kovács Norberttel, aztán hármasban belecsobbannak a viharvert Szpari-uszoda forró vizes "brügölőjébe". Itt vég nélkül folyik az olykor pajzán tréfálkozás, miközben – egy odahúzott műanyag karosszék segítségével – egy röpke interjúra is lehetőség nyílik.
"Itt van a két heg, az egyik csuklómon – ahonnan kivették a beültetendő csontdarabot -, a másik a kézfejemen, ahová beoperálták, miután a tavaszi törés után nem indult meg a csontképződés" – mutatja Niki mosolyogva, mintha csak azt mutatná, hogy a körméről lepattogzott a lakk. "Áprilisban tört el a négyes középcsont a jobb kezemben, amikor otthon a testvéremmel a televízió távkapcsolójáért küzdöttünk. Az első operáció nem sikerült, erre bizony ráment az olimpiám – habár kint voltam Pekingben, de fájt a kezem, s rettentően hátráltatott az úszásban. Pedig a csúcsra érhettem volna, hiszen előzőleg kora tavasszal, Eindhovenben életem legjobb helyezését értem el a hosszú pályás Európa-bajnokságon, Laure Manaudou és Anasztaszja Zujeva mögött harmadik lettem a 200 méteres hátúszásban, kettő-tízen belüli idővel." (2:09.90 perc – a szerk.)

A kéztörés csak múló kellemetlenség

Érdekes, az ember azt gondolná, megviselte hátúszó bajnoknőnket a hosszas szenvedés a nehezen gyógyuló töréssel, de nem így történt.
"Szeptember ötödikén, hat nappal a huszonegyedik születésnapom előtt újra megoperáltak, s hála Fröhlich Péter és Tállay András sebész uraknak, a műtét hibátlanul sikerült. Furcsa lehet olvasni, de csak a szépre emlékezem, a Sportkórház VIP-szobájában szállásoltak el, alig-alig volt részem kellemetlenségben. Peking után összesen egy hónapot kellett csak kihagynom, beleértve az operációt is, s októberben olyan lendülettel kezdtem újra az edzéseket, immár fájdalommentesen, hogy hegyeket tudtam volna megmozgatni."
Ha hegyeket nem is mozgatott meg, azért a novemberi, százhalombattai rövid pályás országos bajnokságon az 50 és a 200 méteres hátúszásban is megdöntötte saját országos csúcsát, igen figyelemre méltó, 28.08, illetve 2:06.07 perces időkkel. Utóbbi jobb, mint Egerszegi Krisztina legendás, 2:06.62-es világcsúcsa – igaz, azt ötvenes medencében úszta Egér -, amely tizenhét éven át, 2008-ig állta a sarat, mígnem Kirsty Coventry, a zimbabwei csodaúszó meg nem döntötte azt.

"Egérrel éppen váltottuk egymást a Kőér utcában, ő 1996-ban fejezte be pályafutását, én meg akkor, kilenc évesen érkeztem ide a kőbánya-kispesti uszodából, ahol megtanultam úszni Nagy Sándornak, első edzőmnek köszönhetően. Egy darabig balettoztam is, de aztán az úszás mellett tettem le a garast. Megjegyzem, a Pannónia utcai általános iskolába jártam, a Wekerle-telepen, ugyanoda, ahová korábban Egerszegi Krisztina. S hogy tovább folytassam a párhuzamot – bár nem merném magamat a valaha volt legnagyobb úszónőhöz hasonlítani -, sokáig Egerszegi Klári, Krisztina nővére volt az edzőm…"

Életcél: a party service!

"Rijekába optimistán, óriási lelkesedéssel készülök. Annak ellenére, hogy a 2002-es berlini Európa-bajnokság óta gyakorlatilag minden világversenyen ott voltam – a 2008-as, eindhoveni Eb-bronzérmem mellett a 2007-es melbourne-i világbajnokságon, ugyancsak a 200 háton elért hatodik helyemet tekintem a csúcsnak -, azaz rutinos versenyzőnek mondhatom magam, ugyanúgy lobog bennem a tűz, mint életem első nagy viadala előtt. Imádok úszni, szó sincs arról, hogy kiégtem volna, huszonegy évesen – legalábbis úgy érzem -, még előttem a világ. Rijekában azzal lennék elégedett, ha mindhárom számban megúsznám életem legjobbját. Különösen kétszázon szeretnék 2:06-on belül kerülni. Hogy ez mire lehet elég, az már nem rajtam múlik."

Turi György, „Szepi” mestere tippelésre is vállalkozik.
"Szoros csatában odaérhet a dobogóra a 200 háton, habár nagyon jó eredmények születtek ebben a rövid pályás szezonban, elég csak a francia Alexiane Castel 2:03.22-es csúcsát említeni. Szepi önbizalmát visszahozták a magyar bajnokságon elért országos csúcsai, s – annak ellenére, hogy ő sem a huszonöt méteres medence specialistája – biztos vagyok benne, hogy megállja a helyét a horvát tengerparton. Persze arról se feledkezzünk meg, hogy kétszáz háton még hazai riválisával, Verrasztó Evelynnel is meg kell küzdenie – ez persze kellemes gond."
Szepi heteken belül megkezdi tanulmányait a Heller Farkas Gazdasági Főiskolán, azaz szemmel láthatóan igyekszik megalapozni jövőjét is.



"Ide jár Gyurta Dani is, mivel angolul és németül már beszélek, talán nem lesz nehéz dolgom. Érdekel a gazdasági pálya, habár igazából a party service-szolgáltatás a specialitásom. Ha bulizunk – márpedig gyakran bulizunk… -, akkor a szervezést sohasem bízom másra. Nem is tudom, hátúszónak vagy buliszervezőnek vagyok-e tehetségesebb…" – mosolyodik el, mielőtt még pózolna egy medenceparti fotóhoz.

Egy pillanatra megáll az élet a Kőér utcai uszodában…