Edzői konferencia a TF-en

A Testnevelési Egyetem Úszás Tanszéke immár 18. alkalommal hirdette meg úszóedzői konferenciáját, amely az idén kissé eltért a hagyományoktól, hiszen nem csupán edzők, hanem vezetők, korábbi versenyzők és a sajtó képviselői is emelvényre álltak.

A köszöntő után Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, akik között mesteredző és diák is szép számmal akadt. Gyárfás bemutatta a tisztújításon átesett Európai Úszóliga (LEN) elmúlt négy évéről szóló videóját, majd a 2013-as világbajnoki pályázathoz készített prezentáció főpróbája következett. Az előadás a parlament sport és turisztikai bizottsága előtt lesz. A terveket, amelyben egy - az Árpád-híd pesti hídfőjének közelében építendő - vízi sportközpont is szerepelt (az előzetes tervek alapján 12 milliárd forintért), taps fogadta. "Az lenne az igazi siker, ha a parlamenti bizottság is tapsolna - jegyezte meg az elnök. - Ha választani kellene, hogy új uszodát kapjunk, vagy világbajnoki rendezést, akkor az uszoda mellett kardoskodnék. Világbajnoki címet külföldön is lehet nyerni, egy modern uszodában viszont később is lehet világversenyt rendezni." 

Kiss László szövetségi kapitány az úszósport helyzetét értékelő előadásban újra a rajt-forduló-célba érkezés fontosságát hangsúlyozta. És örömmel nyugtázta, hogy úgy érzi, kezd megtörni a sportágban az amerikai-ausztrál hegemónia.

Gallov Rezső korábbi szövetségi főtitkár, államtitkár, újságíró kiemelte, hogy az elmúlt hat évben egy, másfél évente változott a magyar sportirányítás rendszere, így pedig hosszú távú, átfogó tervek megvalósítása lehetetlen. A régóta feszegetett kérdésre, miszerint hol van az emberi teljesítőképesség határa az úszásban, Gallov határozottan kijelentette: "Sehol. Vagy ha van, akkor nagyon, nagyon messze."

Ruza József főtitkár Gelse példájával illusztrálta, hogy egy kis település is, ha rátermett vezetője van, elérheti, hogy legyen saját uszodája. A Nagykanizsa melletti község hét környező településsel összefogva megvalósította sok önkormányzat álmát, az uszodaépítést.

Szántó Dávid, a Telesport riportere, úszókommentátora érdekes párhuzamot vont Magyarország és az Egyesült Államok lehetőségei között mind az úszósport, mint a televíziós közvetítések terén. "A magyar úszósport jó helyen áll a világban, és ezt a külföldi kollégák is elismerik." Szántó ugyanakkor kritikai hangon is szólt, megfeddve az illetékeseket, amiért a magyar úszóválogatott tagjai között - enyhén fogalmazva - nincs összhang. A kiváló kommentátor szavaival e sorok írója is tökélesen egyetért.

Czene Attila, Atlanta olimpiai bajnoka azt hangsúlyozta, hogy igenis büszkének kell lennünk a helyezett versenyzőkre, nem mindig csak az aranyérmek számában kell mérni a sikereket. "Az igazi eredményeket sokkal inkább előtérbe kell helyezni, nem szabad túl szerénynek lenni. Példaként kell állítani a sportolókat, mert igenis felnéznek ránk."

Dr. Sós Csaba tanszékvezető prezentációjában a világ úszósportjának szédületes fejlődését elemezte, míg dr. Tóth Ákos docens a siker összetevőit vette számba. Sass Katalin, aki Rajki Béla óta az első magyar versenybíró volt olimpiai játékokon, gyönyörű, nagy felbontású képkockákon mutatta be a pekingi olimpia egyik legizgalmasabb részletét, a 100 méteres férfi pillangóúszás döntőjében a versenyzők célba érkezését. Mint ismeretes, Michael Phelps - az időmérő berendezés tanúsága szerint - egy századmásodperccel előbb érintette a falat, mint a szerb Milorad Csavics, aki szabad szemmel nézve elsőre győztesnek tűnt. Nos, a képek bebizonyították, hogy az amerikai annak köszönhette győzelmét, hogy Csavics túl korán kezdte el emelni a fejét, így néhány centiméterrel megelőzte az amerikai, aki viszont a képek tanúsága szerint nem egyszerre két kézzel érintette a falat. Ez pedig - a jelenlévő szaktekintélyek közül többek szerint - nem teljesen szabályos.