Egy világklasszis úszó felkészítésének szempontjai

Turi György mesteredző, a Kőbánya SC szakosztályvezetője 2007-ben a Testnevelési Egyetem konferenciáján tartott előadást a címben szereplő témában. A szakember témakörönként fejti ki a veleszületett és a fejleszthető képességek, adottságok fontosságát.

Hogyan esett rám a választás, hogy erről a témáról beszéljek?

A ma dolgozó aktív úszóedzők közül talán az egyetlen vagyok, aki az úszósport egyik legeredményesebb, ha nem a legeredményesebb korszakát aktív résztvevőként végigkísérhettem. Már Széchy Tamás első csoportjának kialakulásánál, illetve első eredményeinek megjelenésénél jelen voltam 1971-ben. Ennek immár 36 éve. Azon szerencsések közé tartozhatok, aki iskolai osztálytársként, barátként már a gimnáziumban együtt jártam az akkori leendő úszócsillagokkal, így Hargitay Andrással, Verrasztó Zoltánnal, Rudolf Róberttel, Sós Csabával, Wladár Zoltánnal.

Széchy Tamás, mint versenyzőinek jó barátját, engem is befogadott csapatába, és abban a pillanatban kezdődött az én úszás iránti szeretetem, de egyben alázatom is. Olyan szuggesztíven, olyan hitelesen tudta belém oltani a sportág iránti szeretetet, hogy nem volt kérdéses, merre vezet a pályám az iskola befejezése után. Húsz évesen már segédedzői oklevelet szereztem, és a Vasasban elkezdtem az edzői szakma tanulását. Ekkor figyelt fel rám Kiss László, az akkori Bp. Spartacus vezetőedzője, és hívott maga mellé munkatársnak. Hívószavára azonnal igent mondtam, s mint később kiderült, ez döntően befolyásolta az egész életem alakulását.

Itt tennék egy kis kitérőt, mert egy olyan ponthoz érkeztünk, mely előadásom, de mondhatnám inkább történetem tartalmának egyik fő eleme.

Tehát: a jó döntés, a megfelelő pillanatban hozott jó döntés alapvető lehet az ember életének alakulásában. Ez vonatkozik minden területre, így a mi szakmánkban, az edzőében is hallatlanul fontos szerepe van, hisz’ számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, ahol tudni kell meghozni a megfelelő döntést.

A szerencse már ekkor jó barátom lett, hiszen rögtön az első csoportomban ott volt az akkor 6 éves  Egerszegi Krisztina, aki a későbbiekben ugye minden idők legnagyobb magyar úszójává vált. Kiss László támogatásával hamar odakerültem a válogatott versenyzők közé, így a későbbiekben a közös edzőtáborozások során a Széchy-Kiss páros összes versenyzőjével dolgozhattam együtt, és közben leshettem el a két nagy mestertől az edzőség fortélyait, csínját-bínját.

Közben telt-múlt az idő, én állhatatosan és kitartóan dolgoztam a két edző óriás szolgálatában, s közben jöttek az újabb generáció kiválóságai, Darnyi Tamás, Szabó József, Rózsa Norbert, Czene Attila, vagy a Bp. Spartacusban Güttler Károly, Batházi István, Kovács Ágnes. Közel 20 évig tartó kitartó és állhatatos munka után megkaptam a lehetőséget, hogy önállóan is kipróbálhassam, mit sajátítottam el az elmúlt esztendők során. Tele voltam elszántsággal, nagy lelkesedéssel, meg akartam mutatni mindenkinek, hogy én is leszek egyszer „nagy edző”. Arra azonban vigyáztam, hogy a tanítványaim, illetve kollégáim, akiknek immár én lettem a vezetőjük, ne kísérleti alanyok, csupán céljaim megvalósításának eszközei legyenek. Tisztában vagyok vele, ismeretes az a mondás, hogy a csúcshoz többféle út vezet, én mégis az előbb leírtak figyelembe vételével úgy gondoltam, egy másik alapelvet követek, mely így szól:


járt utat járatlanra sose cserélj!

Az úszás empirikus (tapasztalatokon alapuló) tudomány, és én úgy gondoltam, hogy aki a tapasztalatait olyan világnagyságoktól szerzi, mint Kiss László és Széchy Tamás, valamint az ő világot verő tanítványaik, annak az előbb említett mondatot hatványozottan be kell tartania.

Természetesen az edzésmunkába belevihettem az egyéniségemet, a jellememet, de alapvetően mégis az ő eredményességük megközelítése volt a fő célom, a tőlük szerzett tapasztalatok birtokában nemsokára már jöttek a „saját” tanítványok. Először Kovács Ágnes a megismételt világbajnoki címmel, aztán Güttler Károly, Batházi István újabb EB érmeivel, ezt követően Risztov Éva robbant be a világ élvonalába, majd váltotta őt fel Cseh László, aki a mai úszósport jelenlegi legeredményesebb képviselője.

E rövid bevezető talán elegendő ahhoz, hogy kiderüljön, miért is engem kértek fel ennek az előadásnak a megtartására. Természetesen most is lesznek kétkedők, akik úgy gondolják, hogy más módszerekkel, eszközökkel is el lehet jutni egy világklasszis versenyző kineveléséhez, mint amilyenről most itt én beszélni fogok. Alapvetően azonban egy dologban biztos vagyok, csak egy úton érhetjük el céljainkat. Ez pedig a mérhetetlen alázat a szakma, az úszás, valamint az úszó versenyző iránt.

Előbb a rendszer, aztán a módszer!

Ahhoz, hogy világklasszis versenyzőt neveljünk, a számtalan háttér körülmény közül talán a legfontosabb az edzésrendszer megteremtése, melybe az adott versenyző be tud illeszkedni, mindig az adott életkornak megfelelően. Ha folyamatosan ott szeretnénk lenni azok között, akik állandóan szerepet játszanak a világ úszósportjában, akkor egy olyan edzésrendszert kell kialakítanunk, mely az óvodás korúak úszásoktatásától, egészen az olimpiáig történő felkészülésig biztosítja a megfelelő lehetőségeket a sportolóink számára. A mi esetünkben Kiss László egy olyan rendszert épített fel az évek folyamán - az 1960-as évek elején kezdte ezt az munkát -, mely még a mai napon is stabil lábakon áll, és ami biztosítja a folyamatos jó szereplésünket a hazai és nemzetközi úszósportban. Az egyik fontos tényező ebben a rendszerben, hogy a megfelelő helyeken, munkaterületeken, megfelelő képességű szakemberek dolgozzanak. Ők a saját munkaterületeiken belül legyenek profik, és évről évre szinte „termeljék”a tehetséges gyerekeket!                                                                                                               A feladásos rendszerben így a gyerekek állandóan feljebb és feljebb kerülnek a ranglépcsőn mindig olyan edzőkhöz, akik az adott területek avatott szakemberei.
 
Legvégül elkerülnek az első csoporthoz, ahol egy edzői team foglalkozik a már nemzetközi szint küszöbén kopogtató versenyzőkkel, így több figyelem, tudás, és természetesen szeretet jut számukra.

De, hogy ez a rendszer működjön, olyan kollégákkal kell dolgozni, akik megértik a feladásos rendszer lényegét, önmaguk számára ezt kötelezőnek tartják. Természetesen a különböző munkaterületeken dolgozó munkatársak szintén cserélődhetnek, de akkor másvalakinek kell az ő helyükre visszalépniük. A versenyzők viszont a természetes és mesterséges szelektálódás mellett, csak előre lépegethetnek a ranglépcsőn.
Ennek a rendszernek fontos eleme, hogy az edzésmódszerek egymásra épüljenek, és alapvetően azonosak legyenek az egymást követő korosztályok tekintetében. Mindig az alul lévő edző kötelessége, hogy figyelembe vegye a következő csoport edzésmódszereit, és az ott dolgozó edző keze alá dolgozzon, mert csak így biztosítható a folyamatos felfelé áramlás.

Ehhez az edzés rendszerhez természetesen ki kell alakítani a különböző óvodákkal, iskolákkal való jó munkakapcsolatot is, mely hosszú távon biztosítani tudja az úszóversenyzőknek a folyamatos lehetőséget a felkészülésre, illetve később rugalmasan alkalmazkodik az edzésadagok és edzésidő növekedéséhez. Ha ez így együtt mind összeáll, akkor elmondhatjuk, hogy megvan az edzésrendszer, ezután jöhet az edzésmódszer, amely nagymértékben befolyásolhatja az élsportolóvá válás kialakulását.
 
Többször említettem, hogy a szerencse kegyeltje vagyok. Kiss Lászlótól jól bejáratott, stabil, olajozottan működő, minden poszton sokoldalúan képzett kollégákkal rendelkező műhelyt vehettem át. Az volt a legfontosabb feladatom, hogy a folyamatosan felkerülő tehetséges sportolók között meglássam a gyöngyszemeket, és velük megkezdhessem a hosszú távú munkámat a nemzetközi eredményesség felé. Miután az előbb említett csapatmunkában dolgoztunk, számomra nem jelentett nagy nehézséget a folyamatosság biztosítása. Azokkal a versenyzőkkel, akikkel elkezdtem, majd folytattam az utat a nemzetközi eredményesség felé már előzőleg is együtt dolgozhattam a Kiss László által vezetett csapatban. Így került hozzánk, az első csoportba 14 évesen Cseh László.
 
Úgy gondolom, a legjobban az ő nemzetközi klasszissá válásának folyamatán keresztül tudom bemutatni, mi minden összetevője van egy világklasszis sportoló felkészítésének, felnevelésének.

Most megpróbálom a különböző szempontokat felsorolni és azokat szemléletesebbé téve, egy-egy saját példával az edző-versenyző kapcsolatában alátámasztani.

A különböző szempontokat két nagy csoportba oszthatjuk. Az egyik a vele született adottságok, a másik pedig a szerzett képességek csoportja. A vele született adottságok alapvetően determinálják a sportoló lehetőségeit a sportpályafutása során, azonban ezek a tulajdonságok is fejleszthetőek.

A szerzett készségek, amelyek dominánsan fejleszthetőek, meghatározó szempontjai a versenyző felkészítésének. Ezek a teljesség igénye nélkül a következők:

• vele született adottságok (alkati – öröklött adottságok – hajlékonyság – izomösszetétel, fajsúly, stb)
• tehetség
• motorikus készségek
• technikai készség
• fiziológiai készség
• mentális készség

Ezek mellett még számtalan olyan szempont, tényező szerencsés egybeesésére van szükség, amelyek hiányában a mai nemzetközi eredmények nem közelíthetőek meg.

Ilyenek például:

• terhelés tűrés magas szinten (edzhetőség)
• alkalmazkodó képesség
• egyéni sajátosságok (differenciálás)
• életmód
• szociális háttér
• társadalmi igények
• orvosi háttér
• szülői háttér
• edző versenyző kapcsolata

A vele született adottságok

A vele született adottságok alapvetően determinálják a sportolót a sportágukban való eredményességük tekintetében. Az úszás jellegéből adódóan megköveteli a hajlékonyságot, az izületi mozgáshatár nagy kiterjedését, az úgynevezett laza izomzatot, a könnyű csontozatot, a könnyű fajsúlyt. Hosszú végtagokat, a végtagokon viszonylag nagy tenyereket, lábfejeket. Ezek a tényezők azok, melyek a legkevésbé fejleszthetőek.  Ezek öröklöttek. A sokéves edzői tapasztalat, a gondos kiválasztás az, amely jelzi mit is várhat az edző a későbbiekben versenyzőjétől.

A tehetséges sportoló jellemzői

• Azonos terhelésű edzések hatására társainál jobb teljesítményt ér el, gyorsabban fejlődik.
• Az edzésterhelést jól viseli, az edzésterhelés növekedésére kedvezően reagál, így nála a terhelést hamarabb lehet növelni.
• Edzésmunka hatására organikusan, és pszichikusan is fejlődik, edzéseredményei folyamatosan javulnak.
• Gyorsabban tanul mozgásokat, hamarabb sajátít el bonyolult technikai elemeket, sikeresen alkalmazza és valósítja meg a kapott technikai, s taktikai utasításokat.                   

Az előbb említett jellemzők mindegyike Cseh László jellemzője, melyek magyarázatot adnak kimagasló eredményei eléréséhez.

Technikai készségek

A technikai készség kialakítása hosszú távú képzés, és talán a legtovább fejleszthető, hiszen az úszóversenyző négy éves korától pályafutása befejezéséig fejlesztheti és csiszolhatja technikáját. Állandóan, dinamikusan alkalmazkodva az új technikai, edzéselméleti és hidrodinamikai követelményekhez.

Esetünkben elmondható, hogy Kiss Miklós, (mint Cseh László nevelőedzője) olyan alapvető technikát alakított ki, amely már jelezte, hogy e készségek szempontjából Laci előrébb tart a többieknél. Igaz, ebben a korban még a lassú úszás közbeni jó technikáról beszélhetünk, de nagyon lényeges, és a későbbiekben meghatározó szempont, hogy a versenytechnika elsajátítását, annak javítását a versenyiramban történő edzésprogramba kell beilleszteni. Laci pályafutása során az egymást követő, a feladásos rendszerben dolgozó edzőitől, mindig elleste, illetve megkapta a megfelelő technikai képzést, amely mindig is nagy szerepet játszott felkészítésében. Természetesen állandóan alkalmazkodva az új technikai követelményekhez; elég csak megemlítem a kidelfinezés, a kiúszások megnövekedő fontosságát a különböző úszásnemek tekintetében.

Fiziológiai képességek

Úgy gondolom ez az egyik legfontosabb képesség, amely egyben a legjobban fejleszthető is. Ugyanakkor alapvetően determinálja is a lehetőségeket. Ezek a képességek az aerob képességek, az anaerob képességek, az állóképesség, a gyorsasági állóképesség, a gyorsaság, az erő, azaz a kondicionális képességek. Az úszás alapvetően állóképességi sportág, ennek megfelelően a legfontosabb feladat a keringés megfelelő kialakítása, optimalizálása. Az előbb felsorolt különböző képességek közül az úszó képzésében a legtöbb időt az aerob képességek fejlesztésének kell, hogy szenteljük. Ez hatványozottan igaz a fiatalabb korúak tekintetében.

A mi műhelyünkben alapkövetelmény, hogy serdülőkor alatt „melegágyban” tartsuk a versenyzőket. Lehetőleg a stopperóra a legritkább esetben kerüljön elő! Ebben az időszakban a hosszú távú állóképesség fejlesztése, az aerob kapacitás megnövelése, a kapillarizáció kialakítása a fő feladat. A feladásos rendszernek köszönhetően így az egyre magasabb csoportba lépő versenyzők mindig új és új ingereket kapnak, ahol már az anaerob munka is, a későbbiekben pedig a speciális erőfejlesztés is egyre nagyobb szerepet kap. Az új ingerek adagolásával magyarázható például, hogy Laci versenyeredményeiben igen nagy ugrások, javulások voltak, melyek még a mai napig is tapasztalhatóak. Lásd a 400 méteres vegyes úszást, egy éves viszonylatban 4:36-ról 4:27-re, 4:27-ről 4:20-ra, majd 4:20-ról 4 perc 10 másodpercre való csökkenése, vagy pedig a 200 méteres vegyes úszásban 2:07-ről 2:00-re, 2 percről 1:57,6-ra, majd 1:57,6-ról 1:56,9-re. Megjegyzem e két utóbbi eredmény a mai napig Európa-rekord, innen azért már sokkal kisebb mértékű ugrások, csökkenések várhatóak. (az előadás 2007-ben hangzott el, azóta az új generációs dresszek, az edzéselmélet, a terhelhetőség kitólása lehetővé tették a további javulást – a szerk.)

Mentális készségek

A mentális készségek egyrészről öröklött tulajdonságok, másrészről nagy hatásfokkal fejleszthetőek is. A mentális készség a másik legfontosabb szempont a nemzetközi klasszis versenyző felkészítésében. Az évek folyamán a legfontosabb feladat a monotónia tűrés, a figyelem koncentráció, az önmegfigyelési készség kialakítása. Ha már komolyabb versenyeken vesz részt a versenyző, a döntési készség, a stressz tűrése, a taktikai utasítások végrehajtásának képessége, illetve annak megszerzése.

Hadd tegyek itt egy kis kitérőt szemléltetve a mentális felkészültség fontosságát! A legutóbbi melbourne-i világbajnokság tapasztalatai támasztják alá e faktor fontosságát. Ahogy az amerikai úszóversenyzők sorra úszták a világcsúcsokat, úgy csökkent tanítványom, Cseh László stressztűrő képessége. Aki még három nappal azelőtt Európa-csúcsot úszott, az a különböző őt ért lélektani hatásoknak köszönhetően (lásd: sorozatos világcsúcsok, elsöprő amerikai sikerek) összeomlott, és messze fizikai felkészültsége, aktuális formája alatt teljesített a 400 méteres vegyes úszásban.

Terheléstűrés magas szinten

A versenyzővé válás során fontos feladat, hogy mindig újabb és újabb ingereket tudjunk adagolni a sportolónak. Egy új inger beépülése minimum 3 hónap, ami megfelel egy makrociklusnak az általunk elterjedt képzés folyamatában. Ennek köszönhetően fokozatosan tudjuk a terhelést növelni, és fokozatosan tud a terhelés növekedéséhez alkalmazkodni a versenyző. A terhelés növeléséhez számtalan eszköz használható, (méterszám, intenzitás, pihenőidő csökkentése, stb) de arra vigyázzunk, hogy csak akkor adagoljunk új ingert, ha az előző már beépült, illetve a szervezet adaptálta. Úgy gondolom, hogy Cseh László a terhelhetőség tekintetében felülmúlta a hazai úszósport összes eddigi kiválóságát, s ennek betudhatóan a még nála is sokkal eredményesebb Darnyi Tamás által úszott időeredményeket is felülmúlta.

Elmondhatom, hogy számtalan edzőtáborban vettem részt, így volt lehetőségem megfigyelni és összehasonlítani a Darnyi Tamás és Cseh László által úszott edzések időeredményeit. Ebből megállapítható, hogy a terheléstűrés állandóan fejleszthető, és az újabb és újabb edzésmódszereknek köszönhetően fokozható. Elmondható, hogy a terheléstűrés fejleszthetősége még közel sincs maximálisan kiaknázva, ennek a faktornak a fejlesztése rejti a legtöbb lehetőséget a fejlődés tekintetében.

Alkalmazkodó képesség

Az alkalmazkodó képesség szintén szerezhető, tanítható, nevelhető képesség. Hallatlan szerepe van, különösen a versenyzések, de az edzőtáborozások során is, és az ezzel járó terhelések, a stressz elviselése tekintetében is. Már kicsi kortól arra kell nevelni a versenyzőket, hogy aki a legjobban, leghamarabb tud alkalmazkodni a számára új, megváltozott körülményekhez, az biztos sikeresebb lesz, mint a többiek. Alkalmazkodni kell akár a különböző városok különböző klímájához, az időeltolódáshoz, a különböző országok eltérő konyhájához, a megváltozott és sok esetben nem tökéletes pihenési körülményekhez, a fárasztó utazásokhoz és sorolhatnám.

Egyszóval szinte mindenhez alkalmazkodni kell, és minél gyorsabban, a cél érdekében. Itt is csak egy kitérőt tennék. Cseh Laci gyerekkorában szinte semmit sem evett meg a rántott húson és a pizzán kívül. A külföldi és hazai edzőtáborozások folyamán éhen halt volna, ha az étkezések során nem ültettem volna mindig magam mellé, és mind a három fő étkezésnél bele nem passzíroztam volna az adott ország, adott ételeit. Egy-két év múlva Laci mindenevővé vált, és azóta őt nem érheti olyan meglepetés, hogy éhes marad, mert megtanult alkalmazkodni és ezzel máris előnybe került azokkal szemben, akik erre képtelenek, vagy még nem tanulták meg az alkalmazkodás fontosságát.

Egyéni sajátosságok (differenciálás)

Az edző az edzéstervet úgy kell, hogy elkészítse, az edzéseket úgy kell, hogy vezesse, hogy mindig szem előtt tartsa versenyzői egyéni sajátosságait, képességeit. Ha nagyobb csoporttal foglalkozik mindig a legjobb versenyzőre, és annak legfontosabb versenyszámaira kell megtervezni az edzéstervet. Természetesen, ha van lehetősége és egyszerre több edzővel dolgozik egy időben, akkor lehetőség van arra, hogy differenciált edzésmunkát végezzenek a különböző távokhoz, illetve különböző úszásnemekhez tartozó versenyzők. Az élsportban farkastörvények uralkodnak. Itt mindig a gyengébbnek kell a jobbhoz alkalmazkodnia, és nem fordítva. Sokszor ez veszteséggel járhat, mert a gyengébb képességű versenyző kihullik, az erősebb viszont megmarad. Természetesen az a cél, hogy minél kisebb legyen a lemorzsolódás, a kihullás, de ez a fokozódó és növekvő edzésterhelés mellett szinte lehetetlen.

Életmód

A sportág specifikusságából adódóan, hiszen napi hat-hét órát edzenek általában az élversenyzők, szintén a legfontosabb tényezők közé sorolható ez a szempont. A terhelés és a pihenés megfelelő arányainak adagolása az edző feladata. Ez azonban nem csak a tervezés szintjén kell, hogy jelentkezzen, hanem a végrehajtás szintjén is. Már fiatal kortól azt kell sulykolni a versenyzőbe, hogy a magas szintű edzésmunka elvégzéséhez megfelelő pihenés szükségeltetik. Ehhez pedig olyan életritmust kell kialakítani, amely ezt biztosítja. Különös tekintettel a korai lefekvésekre, figyelembe véve a hajnali felkeléseket. Meg kell tanítani már kis kortól a sportolókat a megfelelő napirend kialakítására, és annak betartására. Már ettől a kortól tanítható a jó és hatékony időbeosztás, különös tekintettel az edzés, pihenés, tanulás és a szórakozás arányainak kialakítására. Fontos a felnőtt élsportolók esetében olyan áldozatok meghozatala, mely más hasonló korú, civil fiatal számára hétköznapi dolog (éjszakai programok, mozi, diszkó, kirándulások, alkohol, cigaretta, stb.) hanyagolása. Az éjfél előtti alvás a legfontosabb, és leghatékonyabb a pihenés tekintetében, ezért törekedjünk, hogy élversenyzőink olyan életritmust alakítsanak ki maguknak, melyben ez az alapvető szempont.

Szociális háttér

Igen fontos szempont, amely sok esetben adott tényező, és kisebb mértékben változtatható. Feltétlenül szükséges a megfelelő családi háttér, mely segíti és biztosítja a sportoló fizikai képességeinek, valamint személyiségének fejlődését. Nagymértékben befolyásoló tényező a családok anyagi helyzete, hiszen ma már az úszás sem az olcsó sportágak közé tartozik, nem minden család engedheti meg magának, hogy kifizesse gyermekének az edzéssel és a versenyzéssel járó költségeket. Nagyon fontos a helyes baráti kör kialakulása, illetve kialakítása. Sok esetben ennek a tényezőnek a hiánya lehet az egyik legkártékonyabb, hisz könnyebb a csábító hívásoknak eleget tenni, mint a kemény edzéseken részt venni. Nagyon fontos, és szintén a szociális háttérhez tartozik, különösen az élsportoló tekintetében, a sportoló klubja, egyesülete helyzete. Nem mindegy, hogy milyen szakmai, szociális, illetve egzisztenciális hátteret tud biztosítani az élversenyző részére. Itt is elmondhatom, hogy Laci és magam tekintetében kisebb megszakításokkal ez biztosított volt, illetve ma is biztosított, így megvan az a nyugodt háttér, amely lehetővé teszi a profi edzési és versenyzési lehetőségeket.

Alkalmazkodás a különböző társadalmi igényekhez

Mára alaposan megváltoztak a társadalmi igények, elvárások. Hallatlanul nagy szerepe van, - sokszor káros - ezeknek. Mik ezek az elvárások?

• a sportági szakszövetség eredményességi kényszere (sokszor évenként három világversenyen történő indulás, - kötelező aranyérem eséllyel). Az élsportoló teljesítményétől nagymértékben függ a szövetség, az egyesület, maga a sportoló, s az edzők anyagi támogatása, elismerése.
• az egyesület eredményességi kényszere szintén a már előbb említett érvek tekintetében
• szponzorok elvárásai, az azokkal való kapcsolattartás
• média

Ha figyelembe vesszük, hogy egy élsportolónak hány szempont szerint kell megfelelnie, mennyi társadalmi elváráshoz kell alkalmazkodnia, akkor észrevehetjük, hogy ez a faktor sem elhanyagolható tényező.

Orvosi háttér

Úgy gondolom, hogy ez az egyik, s lassan-lassan a tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy talán a legfontosabb szempont, melyben a legnagyobb a lemaradásunk a világ élvonalával szemben. Természetesen ezzel nem orvosaink szellemi kapacitását próbálom kisebbíteni, hanem arról az anyagi és eszköz háttérről beszélek, ami rendelkezésünkre áll. Ugyanakkor saját klubomról mégis elmondhatom, hogy a körülményekhez képest még mindig a legjobban mi állunk.

A gondos hetenkénti orvosi látogatás alkalmával (dr. Kausz István) állandó visszajelzést kapok úszóim edzettségi és egészségi állapotáról, amelyet felhasználva rugalmasan módosítom az edzéstervet, illetve ennek figyelembe vételével alakítom ki azt. Természetesen fontos szempont masszőrünk szakszerű mindennapos munkája is. Ugyanakkor nagyobb szerepe lenne még a pszichológusoknak, a dietetikusoknak, gyógytornászoknak, biomechanikusoknak, és sorolhatnám még azokat a személyeket, illetve tárgyi eszközöket, módszereket, melyek az orvosi háttér kategóriájába tartoznak.

Szülői háttér

Szintén egy olyan szemponthoz értünk, melynek alapvető szerepe van egy élsportoló személyiségében, illetve képességeinek kialakításában. Ebben a szituációban különös jelentőséggel bír az edző-versenyző-szülői hármas szoros együttműködése. A szülő gyerekkorban hozza-viszi gyermekét az úszóedzésekre, versenyekre, viselve ennek minden anyagi, és fizikai vonzatát. A későbbiekben, a szülő szerepvállalása egyre jobban háttérbe szorul, ahogy a gyermek egyre önállóbbá válik. Ugyanakkor ez a kapcsolat nem szűnhet meg soha sem, s még felnőttkorban is pozitív szerepet tölthet be a sportoló életében. A mi esetünkben ez a hármas kapcsolat - hogy ezt is saját példánkkal illusztráljam, - remekül működik. A mai napig megnyugvással tölti el tanítványomat, ha édesapja a versenyeken a közelében van. Ez erőt ad neki. Ugyanakkor annak ellenére, vagy mindazok mellett, hogy Cseh László apukája id. Cseh László szintén válogatott úszó volt, mindig betartja azokat az íratlan játékszabályokat, melyek arról szólnak, hogy a szakmába nem szól bele, ha egyszer az edzőjére bízta gyermekét.

Edző versenyző kapcsolata

Ezt a szempontot utoljára hagytam, de talán az első helyre is tehettem volna. Legfontosabb, hogy az évek során edző és versenyző között olyan kapcsolat alakuljon ki, amely lehetőleg egy életre szól. Ez nagy mértékben, sőt azt hiszem száz százalékban az edző személyiségétől  függ.

Az évek során,  a képzés, nevelés folyamán olyan kapcsolatot kell teremtenünk a versenyzőnkkel, hogy az vakon megbízzon bennünk, elfogadjon, és így végrehajtsa mindig az általunk előírt feladatokat. Ezért törekednünk kell mindig az erkölcsi és etikai írott és íratlan szabályok betartására, a pozitív példamutatásra.

Fontos feladat a későbbiek során a sportolót bevonni az alkotó tevékenységbe, természetesen úgy, hogy ez, az edzői objektivitást és szuverenitást ne sértse. Az edző éveken át összecsiszolódik versenyzőjével. (Cseh László és az én esetemben ez már a nyolcadik közös évet jelenti.) Gyakorlatban több időt tölt el együtt az edzőjével, mint a szüleivel. Törekedni kell arra, hogy a versenyző nyílt, őszinte legyen. Sokszor az edző a szülője, olykor a barátja, néha a cinkosa versenyzőjének. Én azt gondolom, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Cseh László és az én kapcsolatom ilyen, így talán ennek is köszönhető Laci eredményessége.

Számtalan szempontot sorolhatnék még fel, melynek megléte, illetve hiánya alapvetően befolyásolhatja egy világklasszis úszó felkészülését. Azt is tudom, hogy az előbb elmondottak csak az általam felállított szempontok. Biztosan sok olyan tényező közrejátszik a nemzetközi eredményesség kialakulásának tekintetében, amelyet itt most nem említettem meg, ugyanakkor nagy jelentőséggel bírhat. Tudom, hogy egy-egy szempont kifejtése, kicsomagolása önmagában is megérne egy-egy előadást. Remélem, hogy ezeket majd egy szűkebb szakmai konferencián, vagy kötetlenebb edzői megbeszélésen felvetjük, és remélhetőleg megvitatjuk.

---